Goldi története a gazdi tollából :)

11903810_1696281120600917_3432076250900383038_n

“Sziasztok!
Emlékeztek még rám? Zsömi, azaz Goldi vagyok. Pár héttel ezelőtt kerültem a Kéz a Mancsért Civil Állatvédő Egyesület gondozásába. Jó hírem van, engem is örökbe fogad az ideiglenes családom. Sikerült!
Amikor értem jöttek, és elvittek magukhoz kicsit féltem. Ijedtemben be is hánytam az autóba, de úgy tűnt számíthattak valami ilyesmire, nem szidtak össze, csak a kis gazdasszonyom vigasztalt egész úton, hogy mindjárt hazaérünk. Haza? Hová?
Megérkeztünk, kiszálltunk az autóból, és mindenki azt várta, mit szólok az új otthonomhoz és családomhoz. Hárman voltak, Anya, Luca a gazdasszonyom és egy kisfiú, Hunor. Beszéltek még valami Apáról, és valami olyasmiről vajon, mit szól. Már ekkor rájöttem, ő lehet a falkavezér. A gyanúm beigazolódott, ő a legkövetkezetesebb velem, a többieket az ujjam, azaz a mancsom köré csavarom.
Azt hiszem, sikerült megszerettetnem magam. Mindent csak azért teszek, hogy örömet szerezzek számukra. Látom, mennyire szeretik a kocsibeállóról elpakolni az általam odahordott és megrágcsált dolgokat, körömkefét, szivacsot, játékokat, stb.
Kicsit kertészkedtem is, látva, mennyi virág van a teraszon, el akartam ültetni a játékomat egy üres kaspóba, na jó kicsit kikapartam a földet. Volt egy kisebb afférom egy porcelán kaspóban lévő virággal is. Nem is gondoltam, hogy a porcelán ilyen törékeny!
Annyira boldogok voltak, amikor megmutattam, hol jár át a szomszéd bácsi csirkéje. Csak azt nem értem, én miért nem mehetek át hozzá?!
Egyszer még Apa kajakos cipőjét is megszaglásztam, oké, kicsit nyálas is lett az orra valamitől…, de Anya és Luca valamit sugdosva eltették. Pedig már félúton voltam vele a kocsibeállóhoz…
Azt is nagyon szeretik, hogy a hasam vakargathatják, természetesen csak miattuk dobom el magam naponta hússzor. Megsúgom, ezzel még a falkavezért is leveszem a lábáról. Hallottam, valami olyasmit mondott anyának, hogy ügyes és jó választás volt. Tudom, hogy rólam beszéltek, bár úgy tettem, mintha nem hallgatóznék. Ezért a bókért cserébe az estét végigugattam, lássák, milyen jó házőrző vagyok!
Hagyom, hogy minden este megsétáltassanak, hiszen annyira örülnek, amikor hazafelé már ügyesen közlekedem, és nem ugat a környék összes kutyája.

Szóval nagyon tevékenyen telnek a napjaim, köszönöm a Kéz a Mancsért Civil Állatvédő Egyesületnek!”
Légy boldog Zsömi! 🙂

Hozzászólás