Miracle és családja, avagy összekötött lábbal az erdőben hagyva
10.8 Előző nap bejelentés érkezett Újszászról, hogy egy kutyát hallanak sírni, ugatni a Tápió-Zagyva torkolat Újszászi Parkerdő felőli oldaláról. A bejelentő látta, ahogy a kutya kínkeservesen vergődik a parton, a babák sírnak és közben a mama ugat, vonyít és sír.
Délután kimentünk megnézni őt, láttuk, ahogy emelgeti a fejét. A folyó állta utunkat, csónak hiányában arra a döntésre jutottunk délután, hogy elindulunk értük, bármi is az ára.
Átvágtunk a végeláthatatlan erdőn, az iszonyatos aljnövényzeten, derékig érő csalánoson, hatalmas árkon, kidőlt fákon másztunk át.
A végén sikerült a mamát, Miracle (jelentése: csoda) megtalálni és a babáit. Ekkor szembesültünk az emberi kegyetlenség újabb fokozatával. Erre már tényleg nincsenek szavak.
A kutyát valaki kivitte a partra, összekötötte az első két lábát jó szorosan bálamadzaggal, majd hozzákötötte a nyakához. A nyakánál lévő madzagot, valahogyan sikerült neki elrágnia, így az összekötözött lábaival evickélt oda a babáihoz, óvta őket. A madzag erősen a húsába vágott, a mancsa 3x-ra dagadt, attól féltünk, hogy nehogy le kelljen vágni a lábait, mert annyira elhaltak. Szerencsére ma reggel már lábra állt.
A babáknak még se a szemük, se a fülük nincs kinyílva, szopiznak.
Azonban ránk sötétedett, az aljnövényzet olyan áthatolhatatlan volt, hogy képtelenek voltunk tovább haladni a mamával és a hordozóval és az 5 kicsivel. Az eső végig esett. A ruhánk, csizmánk egy merő víz volt, egy darab száraz rész nem sok, annyi se maradt rajtunk. Miracle nagyon megadó volt, hagyta, hogy megmentsük.
Ezúton köszönjük szépen a bejelentőknek, hogy eljöttek velünk és megmutatták, hol a kutya. Kovács Sándor és felesége, hihetetlen emberségről tett tanúbizonyságot. Sándor 4,5 órán keresztül cipelte a kutyát, mi pedig a hordozót, törtük az utat a dzsungelben.
Végül arra a megállapodásra jutottunk, hogy segítségül hívjuk Túri Lászlóékat az Életjel Mentőcsoportot, akik azonnal elindultak. Arra jutottunk, hogy a leggyorsabb megoldás, a mama és a kicsik kihozatalának, ha a mentőcsónakkal bejönnek értünk a Zagyva mellé, a parton vártuk őket. Hamarosan Miracle a csónakban volt, remegett, riadt volt, de nézett ránk és látszott a szemén, hogy tudja már minden rendben lesz. A piciket a kabátunkba tettük, dörzsöltük, hogy ki ne hűljenek. Kiértünk a partra végül, ahol már a többi Mancsos várt bennünket, meleg autóval és plédekkel várták Miracle-t, akit azonnal bebugyoláltak és az autóba tették és indultak vele egy másik Mancsoshoz, aki már melegített hellyel várta őket.
Minden jó, ha a vége jó 🙂
Bár kissé kalandos lett a vége, de ezt a döntést bármikor meghoznánk újra, nem csinálnánk másként.
Még egy hideg, esős éjszakát nem éltek volna túl, sem a picik, sem Miracle. Nem kockáztattuk, hogy ott haljon kínhalált a család!
Ezúton hatalmas köszönet: Kovács Sándornak és feleségének, Túri Lacinak és az Életjel Mentőcsoportnak, a Rendőrségnek, Tűzoltóságnak és a Katasztrófavédelemnek!
További linkek itt:
https://www.facebook.com/
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1714882422074120.1073742400.1570592906503073&type=3