Nem szeretem ezt a világot, mert kidobtak, megtalálóm nem tudott máshogy biztonságba helyezni, csak úgy, ha láncra tett. Hát ott nem volt játék, se vihánckodás, futkosás, mert az az életembe került volna. Így nőttem fel, aztán most nagyon élvezem, hogy futhatok, játszhatok, medencézhetek (már nyáron medencézhettem, most már befagy a kutya popim, szóval skippelem). De ezek mind olyan jó dolgok, hát miért csak most kaptam meg ezeket? Hát én nem voltam senki szívügye? Az én életem, nem kértem, de nem élhettem volna eddig is így? Mennyi elfecsérelt élet.
1-2 év körüli, ivartalan szuka vagyok, aki más kutyákkal és emberekkel jól kijön, sajnos cicával még nem találkoztam, így nem tudom, hogy velük, hogy jönnék ki.
Ha szeretnél a gazdim lenni írj a kezamancsert@gmail.com címre
